AT HOME GALLERY

 






















 










Cséfalvay András
Automated messiah 
artificial 
peace 
2222
Mechanikus ízületek zizegnek, ritmikus gépmoraj képez egyfajta alapritmust. Egy furcsa rituálénak vagyunk szemtanúja, robotikus testek hajlonganak, istentiszteletet végeznek. Kiüresedett gesztusok, betanult mozdulatok? Rutin műveletek, értelmét vesztett gyakorlat? Vagy a meglevő vallások fúziója egy egyetemes hálóban zajlódó új spiritualitás? 2222-ben vagyunk, a tájat egy az emberi célokon és tevékenységen táplált és edzett mesterséges központi intelligencia tölti ki. Bár saját infrastruktúrával is rendelkezik (mechanikus testek), emlékfoszlányként belakja az ember lakhelyeit is. 
Az emberi kultúrával táplált tanulási folyamat során több olyan hasznos és működő technikára lelt, melyek működési elvét nem volt képes felfedni, de effektivitása miatt arzenálja részévé vált. Ezek átlagolásával jött létre a koreográfia, egy új kultúra nélküli kultúra. Az új messiás békét hoz Jeruzsálembe. Szétmorzsolja a kultúra megosztó és megkülönböztető jegyeit, és átlagolt nyugalmat teremt. Az emberek a történet egy pontján nyilván akadállyá válnak. Bármennyire fájdalmas ezt beismerni, a kultúra mindig háború. Csak mozdulatfoszlányok maradnak. Nem tudni hogy a gépek kihez imádkoznak, de működik.
A kiállított munka az Athome galériában is játszódik, a digitalizált zsinagóga egy jövőbeli jelenetnek válik színhelyévé.


András Cséfalvay
Automated messiah 
artificial 
peace 
2222
Mechanical joints buzz, rhythmic machine roar forms a kind of basic rhythm. We are witnessing a strange ritual, robotic bodies swaying, worshipping. Empty gestures, learned gestures? Routine operations? Lost meaning? Or is the fusion of existing religions a new spirituality found in a universal web? We are in 2222, the landscape is filled with a central artificial intelligence nurtured and trained on human purposes and activities. Although it has its own infrastructure (mechanical bodies), it also inhabits human residences as a shred of human memory.
In the process of learning fueled by human culture, this intelligence found several useful and effective techniques. It was unable to decipher the principle of their operation but they became part of its arsenal. By averaging these, a choreography was created, a culture without a culture. The new messiah brings peace to Jerusalem. It crumbles the divisive and distinctive features of culture and creates averaged serenity. As painful as it is to admit this, culture is always a war. Only fragments of movement remain. Not knowing to whom the machines are praying but somehow it works.
The work is also on display at At Home Gallery, with the digitized synagogue becoming the scene for the future.


András Cséfalvay
Automated messiah 
artificial 
peace 
2222
Mechanické kĺby bzučia, rytmický rachot stroja tvorí akýsi základný rytmus. Sme svedkami zvláštneho rituálu, robotické telá sa kníšu, modlia. Prázdne gestá, naučené gestá? Rutinné činnosti? Stratený zmysel? Alebo je fúzia existujúcich náboženstiev novou duchovnosťou, ktorá sa nachádza v univerzálnej sieti? Sme v roku 2222, krajina je naplnená centrálnou umelou inteligenciou vyvinutou a trénovanou pre ľudské účely a činnosti. Má svoju vlastnú infraštruktúru (mechanické telá), ale sídli aj v obydliach ľudí ako zbytok ich pamäti.
V procese učenia poháňaného ľudskou kultúrou našla niekoľko užitočných a funkčných techník. 
Nedokázala dešifrovať princíp ich fungovania, ale stali sa súčasťou jej arzenálu. Ich spriemerovaním vznikla choreografia, kultúra bez kultúry. Nový mesiáš prináša mier do Jeruzalema. Drví rozdeľujúce a odlišujúce črty kultúry a z priemeru vytvára pokoj. Ľudia sa v určitom okamihu príbehu zjavne stávajú prekážkou. Akokoľvek si to nechceme pripustiť, kultúra je vždy vojna. Zostali iba fragmenty pohybov. Nevediac, ku komu sa tie stroje modlia, ale akosi to funguje.
Dielo je vystavené v At Home Gallery, digitalizovaná synagóga sa však stáva javiskom budúcnosti.